2018. március 25., vasárnap

Önmeg(nem)vallás



Mint egy zenész, aki hangszert még nem látott
Mint egy gyilkos, aki embert még nem bántott
Mint egy vihar, ami nem tört ki végül
Mint egy hullámvasút, ami önmagába szédül
Úgy létezem ebben a világban
Mindenre nyitottan, magamba zártam.

Látok szürke és hétköznapi csodákat
És hatalmas, dicső tragédiákat,
de semmi olyat, mit más nem vett észre,
hiszen ilyen a középszerűség szenvedélye.
Ilyen vagyok, semmivel se másabb!
Ne legyen teher többé az átlag!

Koronára nekem semmi szükségem nincs,
nem vonzz arany, ezüst vagy más egyéb kincs.
Ha "egyediségre" vágysz, máshol keresd!
Mert én egyáltalán nem vagyok különleges.
Pont úgy és pont annyira más vagyok,
hogy csak önmagamra hasonlíthatok.

Meglehet, hogy így kevesebbet is érek
(Amitől szinte állandóan félek)
De ezért felesleges rám figyelned
Egyedül kihúzom a szívemből a késeket.
Összevarrom a sebeket utána
Nem megyek olyan korán a halálba!

A végén pedig úgyis ember maradok
Megbaszhatod tőlem a Mennyországod
A glória tudod nem illik hozzám
Se az ördögszarv bár az már közelebb áll talán
Mégis, egyik se igaz ezekből
Mert úgyse lógok ki a tömegből

A fejemben együtt élek a szörnyekkel
Eddig túléltem, ha élve faltak fel
Így hát az erőmre nem lehet tán panasz
Még ha nem is tudom a világ merre halad
Nem tudom, hogy ki marad itt velem,
de bízom, hogy valaki bíz bennem




Na hát ez egy nagyon késöi madárka, szerintem itt ott nem is az igazi, ráadásul egyböl blogspotba pötyögtem, szóval ha szétbassza nekem a sorokat, megverem.
A kezdő sort köszönjétek Teó egyik Áll az Alkus tweetjének, a melankolikus hangulatot a közben magamba döntött stresszoldó teának.

4 megjegyzés:

  1. Az álmok és példaképek világában kevesen elégszenek meg azzal, hogy becsületes, a társadalom számára hasznos munkát végezhetnek. Mindenki kiemelkedő, pótolhatatlan személy szeretne lenni, akinek a nevét még évtizedekkel a halála után is emlegetik. Tényleg értéktelen lenne minden, amit csinálunk, ha már más is megjárta ugyanezt az utat, ha más is képes rá, csak elődeink árnyékában bújkáló senkik maradunk? Az átlagtól minél távolabb állni, az emberek közül kitűnni, ez lenne a legfontosabb az életben? Mi marad belőlünk, ha ez nem jön össze? Fel bírjuk-e dolgozni, meg bírjuk-e még becsülni magunkat annak ellenére, hogy tudjuk, példaképeink szintjére talán sosem jutunk el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt azóta sem bírtam teljesen feldolgozni, mikor először olvastam. Amúgy meg simán elfelejtettem, ne haragudj :") Mindig ez a fránya élet.
      Na, de visszatérve ehhez a kommenthez... Én el sem hiszem, hogy ezt én váltottam ki. Mármint mindig abban reménykedem, hogy azzal, amit írok másokat arra sarkallok, hogy kérdéseket tegyenek fel - és itt most nem azokra gondolok, hogy jézus, minek írta ezt a szart - hanem olyanokat, amiket te írtál.
      El sem hiszem.
      Köszönöm, de tényleg... Végre úgy érzem, hogy kezdem elérni azt, amit mindig is akartam az írásaimmal. Köszönöm. De nem tudom eléggé.
      És hogy érdemben válaszoljak is. Valószínűleg az a baj ezzel is, mint minden mással, hogy túl sokan vagyunk. Hétmilliárdan nyomorgunk ezen a sárbolygón, ráadásul a reklámok, plakátok is azt nyomják a képedbe, hogyha nem vagy Más nem vagy Valaki, akkor nem is létezel. De nem attól leszel különb, ha ugyanazt a márkát veszed meg, mint rajtad kívül százezer ember. Csak elhiszed. És mivel annyira görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy különbek legyünk, ezért ez elveszti az értékét. És ezt nagyon nehéz felismerni, és még nehezebb elfogadni, és rosszabb napjaimon nekem se nagyon megy. Holott ez az egész értelmetlen vergődés. Szóval le kell emelni a példaképeinket az emberi szintre és emberként kezelni. Mondjuk én azt hiszem, hogy ebből kinőttem, de lehet még visszajár kísérteni. A fene tudja.
      Igazából szerintem annyira nagy ez a világ és annyira nem érdekli, hogy mit csinálsz, hogy akkor már büszke is lehetsz arra, amit csinálsz, lett légyen akármilyen lényegtelen.

      Na, nagyon köszönöm neked ezt a meglepő kommentet és még sokszor fogom elolvasni, mert azt érzem belőle, hogy valamit mégis jól csinálok

      Törlés
  2. Hii, régen jártam itt és rögtön egy ilyen, a hangulatomhoz passzoló versike jött szembe velem! Élvezet volt olvasni :D
    Egyébként jövetelem célja egy ilyen kihívásszerű akármi, hogyha van kedved, töltsd ki nyugodtan :3
    http://galactic-nightmares.blogspot.hu/2018/03/ez-vagyok-en.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szivesen. Bármikor örömmel szolgálok önmarcangolós témájú verssel, főleg mert... ilyen állapotban szoktam főleg verset írni :DDDD

      Elkezdtem kitölteni, egyszer még meg is jelenik a blogon

      Törlés